Amikor a családi szerepek felcserélődnek

2016. szeptember 21. 14:59

Gyarmati Orsolya
Családháló
Parentifikációnak nevezzük, amikor egy gyermek a családjában tulajdonképpen a szülő szerepét tölti be. A jelenség súlyos következményekkel jár, és a gyermek egész későbbi életére hatással lehet.

Egy gyermek sokféleképpen lehet jelen a családban. Sokszor úgy is, hogy olyan szerepet vállal — mert nem tehet mást — ami nem az övé. Például anyja, apja lesz saját szüleinek. A jelenség súlyos károkat okoz a gyermek lelkében. Ez a parentifikáció.

A parentifikáció során a gyermeknek fel kell áldoznia saját igényeit, akaratát, szükségleteit azért, hogy a szülő igényei, akarata, szükségletei teljesüljenek. Ilyen esetekben a gyermek tudattalanul lemond arról, hogy rá figyeljenek, hogy terelgessék, hogy segítsék, mert valamilyen oknál fogva a szülő karakterében olyan gyengeség mutatkozik, amely miatt észrevétlenül átadja saját feladatait a gyerekének, míg ő saját maga helyezkedik bele a gyermek-pozícióba, átadva a szülőséggel járó feladatokat, elsősorban felelősséget utódjának.

Az érzelmi parentifikáció arra kényszeríti a gyermeket, hogy folyamatosan a szülő érzelmi szükségleteire figyeljen. Ez a legrombolóbb hatású szerepcsere, mivel szó szerint megfosztja a gyereket saját gyerekkorától, lehetetlen feladatot állít elé, és olyan diszfunkciókat alakít ki benne, amelyek óriási hátrányt jelentenek majd számára felnőttként.

A gyermek az érzelmi parentifikáció esetében a szülő bizalmasává válik. Az esetek nagy többségében olyan anyák kényszerítik ilyen szerepbe a  gyereket, akiknek a párja nem figyel érzelmi szükségleteikre. Ezáltal azonban a gyermek (legyen fiú, vagy lány) az anya férjhelyettesítőjévé válik. Természetesen sem a gyermek, sem az anya nem tudatosítja — legalábbis sokáig nem — hogy szerepcsere, abnormális családi viszonyok alakultak ki. Ez már csak azért sem lehetséges, mert minden gyerek meg akar felelni a szüleinek, főleg, amíg kicsi.

(...)

Előfordulhat, hogy a gyermek a szülői szorongás oldásának eszköze: mivel a szülő alkalmatlannak bizonyul a mindennapok feladatainak megoldására, ezt a terhet a gyermek vállalja magára, amellyel együtt jár(hat) a többi testvérről való gondoskodás, főzés, bevásárlás, ügyintézés, stb. Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy a gyermek felelősségvállalást tanul a rá kiszabott feladatokon keresztül. A különbség ugyanis égbekiáltó, hiszen a szülő arra kényszeríti őt, hogy felnőtt gondviselőként funkcionáljon.

(...)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában