Árnyékszövetség - Az emberiség ármánykodik és kétségbeesetten kapálózik a túlélésért

2016. március 26. 6:21

Rusznyák Csaba
Könyvesblog
A masszív, immár ötkönyves felvezetéssel rendelkező, egyre grandiózusabbá váló sztorihoz nem passzol az egymással semmilyen vagy legfeljebb csak nagyon esetleges és felszínes kapcsolatban álló karakterek lazán egymás után dobált sztorija.

Az első »novella« a testétől megfosztott, aztán egy űrhajó »mesterséges értelmévé« váló katonával a főszerepben igazi esszenciális Scalzi: tobzódik az ötletekben, a keménységben, a no-bullshit attitűdben – és bár a főhős egyedi, gyomorszorító szituációjának leírásával a durva önismétlések hibájába esik, ennek az egyediségnek a végigvivése mégis komoly fegyvertény lehetett volna. A későbbi sztorik azonban belemerülnek az átlagba, és a formátum kidomborítja a szerző hiányosságait is: a Vének háborúja nem kis részt John Perry száraz humora, frappáns gondolatai és beszólásai, kellemes cinizmusa miatt volt érdekes. Na most, az Árnyékszövetség összes történetének főhőse pont ugyanolyan, mint Perry, pont ugyanúgy beszél, ugyanúgy viccelődik, totál ugyanolyan a humora és a gondolkodásmódja. Az olvasó végül kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy Scalzi csak ilyen karaktert tud írni (pedig például a Zoe története ezt már cáfolta).

Mindez azért is kár, mert a sztori szintjén az Árnyékszövetség méltóképp viszi tovább (zárja le?) a sorozatot – csak ezt a sztorit sokkal jobb lett volna más szempontokból, már struktúrával elmesélni. Nem rossz könyv ez így sem, csak nem méltó az elődeihez.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában