Útinapló 2.

2016. március 2. 11:06

Tallián Hedvig
Örömbor
Vosne-Romanée oda-vissza háromezer kilométer negyven óra alatt, négy országgal luxussal és roncstársadalommal, havazással köddel és vágtával, Tokaj aranyával, Burgundia kultpincéjével. Európa veszélyben?!

„Franciaországba már megemelkedve érkezünk. Üresek a pályák. Suhanunk a szabadságban a szépséges szőlővidék Burgundia irányába. Szüleinknek ilyesmiben nem lehetett részük - emeli tovább kiváltságosság érzésünket Péter a Mercedes volánja mögött. Huszonöt éve még én sem hittem – folytatja, és teljesen beleéljük magunkat a legerősebbnek vélt kultúra nyújtotta repülésélménybe.

Hab a tortán, hogy másnap délelőtt várnak minket a Domaine de la Romanée-Conti-nál. A kultikus pincénél. Miért autóval jövünk? Mert bort viszünk tőlük Magyarországra. Extrán bizalmi termék, személyesen kell elvinni. Hamisítják. A Föld nevű bolygó legértékesebb borairól beszélünk. Persze csak addig azok, míg a Tokaji Aszú vissza nem ül őt megillető királyi trónjára. Ennyi elfogultságot magyarként igazán megengedhetek magamnak, közben repít a szabadság.

De ez nem verseny! Ez Európa, a fegyelemre kényszerített rendezett szőlőültetvényeivel és szőlőben güriző szorgalmas népeivel. Ez az alap, amire földrészünk felépült. Burgundiától Tokajig. A legmagasabb presztízsű dűlők és boraik pedig valójában ennek a kultúrának a szimbólumai. Nem a mohóságnak és a fenntarthatatlanságnak. Ott feszülnek a keresztek a dűlőkben, vagy nevükben viselik a szentséget ezek a földdarabok Romanée Saint Vivant, Szent Tamás, Clos Saint Hune, Úrágya. Nem az intézményesített kétezer éve tartó félremagyarázás eredményei, hanem paradox módon az emberi szabadság alapkövei. 

(...)

Kávét kávéra öntünk. A hó eláll, az eső szakad. Ausztriához közeledve meg sűrű köd ül ránk. Lassan tisztul az idő és egyszerre túlméretes tárgy villogója közeledik hozzánk. Utolérjük. Mi ez? Hosszú cső mered ránk. Elhaladunk mellette. Jézus! Egy tank. Ez nem csak az autópályának, de a mi generációnknak is túlméretes. A rádióból jövő hírekben meg a macedón határnál növekvő feszültségről beszélnek. Ébren tartó, megunhatatlan utazó zene döng az autóban. Háromra hazaérkezünk. Már túl vagyunk a borok biztonságba helyezésén. Hajnalban még megnézem az Oscar-díj győztes rendező hála beszédét. Azaz a szeretet mindenek felett. Európa mi vagyunk! Borral, kenyérrel békében.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés