Brian McClellan: Karmazsin hadjárat

2016. január 13. 9:52

Pomsár Péter
Szubjektív Kultnapló
Csak azért nem mondom, hogy a Lőpormágus-trilógia az utóbbi évek legpozitívabb fantasy-meglepetése, mert van azért A varázslók is, de egyébként tipikusan olyan történet, amit tizenöttől hetvenig bárkinek a kezébe nyomok.

A mágiarendszerek és a stílus miatt sokan Brandon Sandersonnal állítják párhuzamba Brian McClellant, ennél a résznél viszont elkerülhetetlen az összehasonlítás Steven Eriksonnal is. Tamásék menetelése, nyomukban a kez sereggel, a Tremorlor kapuját idézi, persze jóval kisebb léptékben és terjedelemben. Ami engem egyrészt ráébresztett, hogy mennyire jó lenne újraolvasni a malaza-sorozatot, mielőtt folytatom, másrészt pedig ha valakit Eriksonhoz hasonlítanak, annál nagyobb dicséret nem létezik a kortárs fantasyben. Hangsúlyozom, a hasonlóság csak érintőleges, senki nem Erikson, de a karcos, sötét, "csakazértis" hangulat, amit a durva túlerővel minden józan számítás szerint esélytelenül szembenéző szereplőink története áraszt magából, itt is rendkívül erős élmény.

Csak azért nem mondom, hogy a Lőpormágus-trilógia az utóbbi évek legpozitívabb fantasy-meglepetése, mert van azért A varázslók is, de egyébként tipikusan olyan történet, amit tizenöttől hetvenig bárkinek a kezébe nyomok, ha azt mondja, hogy szeretne valami jóféle kortárs fantasyt (de nem olyan elvetemültet, mint amit Lev Grossman ír), és már olvasott Pratchettet és a Vajákot. Érdemes folytatni, érdemes olvasni - és talán már a befejezésre sem kell olyan sokat várnunk.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában