Daniel Widrig művészete

Robotjövő 3D nyomtatással elmesélve

2015. október 26. 11:59
Technológia és ember viszonya, robotok és Homo sapiens jövőbeli kapcsolata, leszármazottaink a témája a művészet több ágában ismert Daniel Widrig legújabb munkáinak. A témaválasztás mellett azért is különlegesek, mert stílszerűen 3D nyomtatótechnológiával készültek.

Ember és robot közti határok egybemosódása sci-fik és egyre több technológiai eszmefuttatás komoly hagyománnyal rendelkező és kedvelt témája. Fékeveszett mesterséges intelligenciákkal riogatni mindig hatásos,

Hollywoodban nagyon szeretik. Homo sapiens és gép kevésbé látványos pozitív kapcsolatát annál kevésbé, pedig a valóság ez, mert a jelenkor robotjai intelligenciaszintje és fejlettsége fényévekre van attól, hogy ijesztgetni lehessen velük.

Robotok és 3D nyomtatás

Lépcsők megmászásától zárt térben történő pontos navigációig viszonylag egyszerű, egyetlen cselekvésre, cselekvéscsoportra redukálható feladatokkal is gyakran gyűlik meg a bajuk, úgyhogy az öldöklő-pusztító MI 2015-ben alapok nélküli felelőtlen fantáziálás. Mindezek ellenére folyamatosan közelebb kerülnek hozzánk, irodalom és film mellett mind gyakrabban szolgáltatnak témát más művészetekhez: festészethez, szobrászathoz, különleges installációkhoz. És mi más lenne az egyik legizgalmasabb, leginkább a jövőbe mutató témához az ideális kifejezési eszköz, ha nem napjaink legdinamikusabban fejlődő gyártótechnológiája, a 3D nyomtatás (3DP)?

A 3DP-vel közel egy évtizede kísérletező, az iparág egyik meghatározó vállalatával, a Stratasys-szel együttműködő, eredetileg építész londoni Daniel Widrig mindenesetre így gondolja. A karlsruhei ZKM/Művészet és Médiaközpont október 30-án nyitó GLOBALE: Exo-Evolution kiállításra a Leszármazottak gyűjteménnyel készül, jelen munkái az MI holnapját, ember és gép komplex kapcsolatrendszerét ábrázolják. Maga a kiállítás a high-tech markáns művészeti jelenlétét, a hétköznapokban játszott kitüntetett szerepét vizsgálja. A művészetekben olyannyira fontossá váltak az infokom vagy a biotech megoldások, hogy bő egy évtizede önálló irányzatként is szokás tudomány-művészetről, sci-artról beszélni.

„Poszthumán jövendőnk”

Widrig szerint az ember fizikumát átalakító, képességeit feljavító fejlett technológiákkal a majdani poszthumán kor és a nem biológiai intelligencia gondolatát is egyre többen fogadják el.

Poszthumánok azokat az emberi leszármazottak, akiknek a képességei olyan szintre emelkedtek, hogy többé már nem tekinthetők Homo sapiens sapiensnek. Az elméleti alapvetés szerint mindenben felülmúlják a mesterséges beavatkozásoktól mentes embert, még a zseniket is. Testüket nem pusztítják betegségek, nano- és génterápiával leküzdik az öregedést, örök fiatalok. Ezek a létformák lehetnek teljesen szintetikusak, de implantátumok sorozatával száz százalékban átalakított hajdani emberek is.

A poszthumán állapot szuperintelligenciát, a legkiválóbb emberi agyakat minden területen – tudományos kreativitásban, általános bölcsességben, és társadalmi alkalmazkodó-készségben is – nagymértékben felülmúló intellektust feltételez. Két, gyenge, illetve erős szuperintelligencia elképzelés ismert. Az emberi aggyal összevetve, az előbbi csak mennyiségileg más. Például többezerszer gyorsabb, viszont a valóságot ugyanúgy reagálja le, mint mi. A második változat a gyorsaság mellett minőségileg is eltérően funkcionál. Hiába lassítjuk le a megfelelő szintre, soha nem ismernénk magunkra.

Ettől a sokak által rettegett jövőtől – Ray Kurzweil és más transzhumanista technológusok, gondolkodók előrejelzései ellenére is – nagyon messze vagyunk még, és cseppet sem biztos, hogy a helyenként túlzottan kvantitatív, mindent számszerűsítő forgatókönyveik valóra vagy pont úgy válnak valóra, ahogy az elméletgyártók elképzelik.

Földönkívüliek?

Widrig komoly művészi kihívásnak tartja a poszthumán témakört, például, hogy az új bio- és szintetikus anyagok milyen hatással lesznek az emberi testre, milyen tényezők korlátozzák a kísérletezéseket, hogyan képzelhető el nemcsak elméleti és metaforikus síkon vagy a hiányzó végtagokat, beteg szerveket pótló, helyettesítő beültetések szintjén túl az ember-gép kapcsolat, szimbiózis.

Futurisztikus szobrait férfiak és nők nagyfelbontású szkennelésével kezdte, amelyeket saját digitális tervrajzaival egészített ki, gyúrt egybe. Következő lépésben a Stratasys Polyjet technológiájával kinyomtatta őket. Ez a technológia kemény és rugalmas anyagok, többféle szín szimultán használatát teszi lehetővé. A különös színekben kidolgozott életnagyságú emberi formákról alienekre vagy az evolúció következő szakaszát elért férfiak és nőkre, esetleg embergépekre, robot-humán hibridekre asszociálunk. Elgondolkoztatnak, kicsit talán nyugtalanítanak is.

A 3D nyomtatás használatát ma már természetesnek tartja, elmondása szerint a szobrok precíz és részletes geometriáját képtelen lenne más módszerrel megvalósítani. Egyedi szinergiát érez a Stratasys csúcstechnológiája és a szintetikus létformákról, a jövőről szóló projekt között.

Widrig építészként indult, de a szobrászatban, divat- és bútortervezésben szintén ismert. Csomó díjat besöpört, 2009-ben például a digitális design és szoftveripar Maya Mastere lett, amivel technológia és művészet közös nevezőre hozásában kifejtett tevékenységét értékelték. Eddigi legsikeresebb alkotásai a 31 éve ellenére a legnagyobbak között emlegetett holland divattervezővel, Iris van Herpennel közösen jegyzett, 2011-ben a Time Magazin Az év 50 legjobb innovációja közé sorolt kollekciója (Escapism).

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés