Aszú kapitány

Kapi-aszú, harmadszorra

2015. október 2. 10:50

Írta: Jenei Balázs
Az 1992-ben alapított tokaj-hegyaljai Disznókő Szőlőbirtok épp a huszonnegyedik szüretét tartja ezekben a hetekben. A pincészetnél nem csak a szüret eddigi eredményei miatt van ok az örömre: eddigi fennállása során harmadik alkalommal mutatták be az egyik legjobb területükről, a Kapi-dűlőből származó aszút.

Bár a pincészet 150 egybefüggő hektáron gazdálkodik, a Kapi-dűlő mégis egy különleges területe a francia AXA-csoport birtokában lévő szőlőbirtoknak: egyes évjáratokban olyan aszút képes adni, amit érdemes külön is megmutatni a borkedvelőknek. A legutóbbi ilyen évjárat a 2011-es volt, ezt mutatták most be nekünk.

Mit tud a Kapi?

A terület a Disznókő déli fekvésű szőlőinek felső harmadában, mintegy 150–180 méteres tengerszint feletti magasságban található. Különlegességét az adja, hogy a dűlő talaja valamelyest könnyebb, mint a birtok többi területéé: az ásványi anyagokban gazdag riolittufás alapkőzet agyagtalajjal keveredik a területen, és ebben a talajban jelennek meg löszös, valamint meszes rétegek. A szőlőbirtok vezetője, Mészáros László az aszú bemutatásakor elmondta: bár bizonyíték nincs rá, szeretne hinni abban, hogy a mészrétegnek köszönhető az, hogy a forró évjárat ellenére is megmaradnak a savak.

A pincészet Kapi-aszút eddig az 1999-es és a 2005-ös évjáratokból hozott a piacra, ezeket a borokat követte most a 2011-es. A három évjárat teljesen más volt, mégis ekkor érezték úgy a pincészetnél, hogy az aszúszemekben megjelenik a termőhely különlegessége. 1999-et egy klasszikus nagy évjáratnak tartják Tokaj-Hegyalján, ezzel szemben a 2005-ös évjáratról eltérő vélemények vannak, mivel nagyon sok eső volt, és az aszúsodás csak nagyon későn, október végén kezdődött meg.

Három évjárat Kapija

A 2011-es az ideihez hasonló, nagyon forró évjárat volt, azonban a 2010-es esős év miatt volt víztartalék a talajban. A 2011-es évben a szüret korán kezdődött, mivel már szeptember 28-án szedtek aszút. A pincészetnél az első eszenciák megkóstolásakor érezték, hogy egy különleges évjárattal van dolguk: a bogyók annyira koncentráltak voltak, hogy száz kilónyi aszúszemből összesen fél liternyi eszencia csöpögött ki, azonban annak 900 gramm/liternyi cukortartalma volt. A szüret november 11-ig tartott, és összesen háromszor gyűjtöttek furmint aszúszemeket a dűlőből, amelyeket erjedő furmintmustban áztattak. A borból összesen 4654 számozott palackkal készítettek. 

Mielőtt azonban a 2011-es aszút megkóstoltuk, a pincészet megmutatta az 1999-es és a 2005-ös aszúkat is. Az 1999-es aszú illata lassan nyílik. Ez a bor már megállapodott, kell egy kis idő neki, amíg megmutatja erényeit, azonban ettől függetlenül szép állapotban van. Az illatban a gyümölcsös jegyek már visszafogottabbak, sokkal inkább a botritiszes, kicsit karamelles illatok érezhetőek, a hordós jegyek és egy kicsi diósság mellett. A korty nagyon krémes, de a savaknak köszönhetően egyensúlyos, elegáns marad a bor. Palackérlelésből származó ízjegyek, kicsi diósság, egy kicsi kesernye van a borban, azonban ha kicsit hűvösebben, fogyasztjuk még a gyümölcsök is előcsalogathatóak belőle. Emellett megjelenik egy olyan fűszeresség is, amely mindháromban érezhető volt.

Ez az ásványosság, fűszeresség adja meg a Kapi-aszúk különlegességét.

Az 1999-eshez képest a 2005-ös illata sokkal intenzívebb. A pohárba beleszagolva orrbacsap az a frissesség, ami jellemzi. Nagyon komplex, gyönyörű virágos jegyeket érezhetünk először, majd megjelenik benne a barackosság, a botritiszesség, kicsit a hordósság, a fűszerek és a citrusosság. Az első kortynál a savak szinte extrém magasnak tűnnek, gyönyörűen vezetik a bort, olyan tartást és egyensúlyt adva neki, ami rendkívül elegánssá teszik. Az illathoz hasonlóan nagyon sokszínű az íz is, barackosság, botritiszesség, citrusok, füge, virágok és a már korábban említett ásványi fűszerek kavalkádja, minden korttyal mást lehet benne felfedezni. A bor lecsengése nagyon hosszú, és gyönyörű tiszta. Nagyon szép állapotban van, gyönyörű bor.

Kapi & 2011

Erős felvezetést kapott a 2011-es aszú, de megugrotta a lécet. Bár még nagyon fiatal, és csak a szárnyait bontogatja, büszkén viselheti a csúcsaszú címet. Illata kezdetben játékos, élettel teli, virgonc, de idővel ez is szépen nyílik. Körtés, almás, fűszeres ásványos jegyek jelennek meg először, amelyhez később csatlakoznak a virágos, barackos illatok, és ezek idővel egyre sokrétűbbé válnak. Főleg a fűszeres, virágos illatok dominálnak jelenleg az illatban. Az ízben a trópusi gyümölcsök, ananász, friss és némi aszalt sárgabarack, botritiszesség, valamint ásványosság és fűszeresség szálazható ki. A bor kevésbé krémes, mint a két idősebb társa, nagyon üde, friss, szinte még gyerek, de nagyon jó inni, és már most is élmény a fogyasztása.

Bár a mi asztalunknál a 2005-ös Kapira esett a választás, amikor arról szavaztunk, melyik bor a legszebb, a kóstoló végén a Disznókő munkatársaival beszélgetve kiderült: az idősebbeknek inkább az 1999-es aszú tetszett, míg volt, aki a friss és üde 2011-es borra szavazott. Egy dologban viszont nem volt vita: nagyon jó esténk volt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában