Furmint trip a Vajdahunyadban

2013. február 9. 13:34

Németh Richárd
Borászportál
Demeter Zoltán verjus-je után úgy éreztem, már nincs is értelme, megkaptam mindent, amiért jöttem.

„Az első, igazán emlékezetes élmény – viszonylag sok bor után – Demeter Endre asztalánál ért, ott, ahol egyből egy másik, a mezőny fölé emelkedő Kardos tétel tett rám mély benyomást. Ezek: Demetervin Furmint 2011 (3 g/l maradékcukor, 5 g/l sav, 14%, talán picit magas alkohol, hordós erjesztés, 6 hónapos fahordós érlelés) valamint a 2011-es Kardos Betsek Furmint; ami illatban ananászt, pörkölt mogyorót, ízben a friss trópusi gyümölcsösség és a nagyon elegánsan megmutatkozó hordóaromák mellett feszes savakat, komplexitást, kellően hosszú utóízt, de igazából félszáraz érzetet nem mutatott. Pedig, mint utólag megtudtam, 9 g/l maradékcukor is volt benne.

A másik olyan asztal, ahol meggörbült a tér és lelassult a korty a torkomban, a Balassa-Gizella nevekkel fémjelzett volt. A 2011-es Gizella Szil-völgy Furmint, melynek a szerkezetében ugyan az alkohol felé erősen billen az egyensúly, trópusi gyümölcsös-sós aromaprofiljával, bámulatos mélységérzetével remek tételnek mutatkozott. Talán nem lesz belőle akkora ikon, mint a 2009-es elődjéből, de mindenképpen nagy potenciál van benne. A Balassa Mézes Mály Villő 2011 viszont már most átjáró egy másik dimenzióba. Ez volt az est bora, kétségtelen.

Ha a saját Top 5-ötömet kellene összeállítanom, akkor a három mádi (Balassa, Demetervin, Kardos) és egy tokaji (Gizella) mellett még okvetlenül helyet követel magának a bodrgokisfaludi Breitenbach Pince 2011-es Halas Furmintja. Gyakorlatilag az egyetlen, amiben kifejezetten élveztem az oxidáltság fel-fel bukkanó jegyeit. Ez is félszáraz, akár a Kardosé, viszont ez 18 hónapig érlelődött fahordóban.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában