Hogy legyünk társak a társtalálásban?

2012. szeptember 27. 10:46
Bölcsföldi András
Parókia
Voltak komolyabb és reményteljesebb kapcsolataik, de így 25 és 30 között jelenleg nincs kilátásban, hogy bármelyikük esküvőjén végre táncolhatnék egy jót

Van nekem három igen jó ismerősöm. Huszonéves lányok. Nevezzük őket Ágónak, Gyöngyinek és Borsinak. Mindhárman egy osztályba jártak, méghozzá jó nevű református gimnáziumba, tanítottam is őket, és csodák csodája még utána is megmaradt a kapcsolatunk, sőt még talán javult is, mert a hivatalos hittantanári státusz elmúltával egészen jó, mondhatni baráti viszonyt ápoltunk, sőt az év egy-egy részét (ünnepek, nyári napok, szilveszter) még együtt is töltjük. Egy ifikörbe is jár(t)unk, így hitbeli fejlődésükre, újabb-újabb megvilágosodásaikra és kóborlásaikra is rálátással maradtam.

Mindhárom leányzó meglehetősen szép, csinos, arányos, diplomá(ka)t szereztek, nem ejtették a fejükre őket és jól elboldogulnak az életben. Van munkájuk, családjukkal jóban vannak, van baráti körük. Tudtommal nem drogoznak. És még egymással is jóban vannak.

Egyetlen hiányt fedezhetünk fel csak életükben, ez pedig a társ. Nem mintha ezen a téren semmi mozgás nem lenne életükben, vagy folyamatosan ezzel foglalkoznának, vagy fölöttébb neki lennének búsulva, ahogyan Erdélyben mondanák.

Voltak komolyabb és reményteljesebb kapcsolataik, de így 25 és 30 között jelenleg nincs kilátásban, hogy bármelyikük esküvőjén végre táncolhatnék egy jót. És kötelezően sem írom le azt a műszót, amelyet amerikaiul ejtünk és írunk, s amivel a magányos, harminc körüli női létformát és életérzést szoktak jellemezni. Mert nem azok.

Az én kérdésem az, hogy vajon miért nincs társuk?

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nehéz ügy. Érdekes katolikus könyv a témáról Richard Rohrtól "A férfi útja", de amennyire látom, csak a komoly problémafölvetésig jut el azzal kapcsolatban, hogy hová lettek a férfiak az egyházból.

Szerinte a katolikus egyház is, de ezek szerint a református is túlságosan nőies. Aszongya, hogy szerinte férfi emancipációra volna szükség az egyházban.

Amikor eldőlt, hogy a családdal, a gyerekekkel és Istennel foglalkozni női dolog, akkor eldőlt az is, hogy a férfiaknak maradnak az infantilis játékszerek, mint a pénz és a hatalom.

Válaszként két bibliai modellt dob föl: a keresztény férfinak olyannak kell lennie, mint János apostolnak, aki oda mert hajolni Jézus keblére, és olyannak kell lennie, mint Keresztes Szent Jánosnak, aki viperák fajzatának merte nevezni a farizeusokat.

Sajnos nem győzött meg arról, hogy ezeket az izgalmas kiindulópontokat aprópénzre: napi keresztény férfilétre tudná váltani.

Mindenesetre a problémafölvetése napi tapasztalat.

Hát, itt egészen pontosan a "másik dolog"-ról beszélünk. Úgy tűnik, egyházaink mai állapattyukban valamilyen okból határozottan vonzóbbak a hölgyek, mint a férfiak számára.

Ennek következménye, hogy hitüket komolyan vevő hölgyek igen könnyen maradnak egyedül hitüket komolyan vevő férfiak hijján, vagy hozzámennek valami baromhoz, mert úgysincs jobb, és legalább gyerek lesz.

Rohr szerint föl kellene mutatni olyan férfias életmodelleket, amelyek férfiak számára is vonzó minták.

Katolikus példa Szent Tarzíciusz. Mindaddig hányni tudtam volna a nagyfene életszentségétől, amíg valaki el nem magyarázta, hogy ő tulajdonképpen egy kőkemény római utcagyerek volt. Az egyetlen, aki el merte vinni az Oltáriszentséget az egyházközség nem olyan bátor híveihez a pap magánmiséjéről. Azért kapták el, mert azt hitték, pénz van nála, és haláláig nem adta ki, ami a markában volt.

Ezt Rohr amúgy elismeri, tehát a maga szövegét nem a katolikus egyházra hegyezi ki. Ezért mondja, hogy igazából férfi-emancipációra lenne szükség a modern társadalomban.

Micsoda dolog, hogy férfinak snassz Istennel és a gyermekeivel törődnie?

A Katolikus Egyházról csak annyit mond, hogy jelen állapotában a probléma része, és nem a megoldásé. Ami nem jó.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés