Vissza a realitáshoz!

„Gyakorlatilag az aktualizált konvergenciaprogramnak az a lelke, hogy alacsony marad az államháztartási hiány, szép lassan növekszik a gazdaság – 2017-re elérjük a háromszázalékos éves bővülést –, túl nagy inflációs veszély pedig a közeljövőben sem fenyeget bennünket. Ami pedig a további lényeges elemeket illeti, nő Magyarországon a beruházási hajlandóság, a háztartások fogyasztása is erőre kap, s javul a foglalkoztatási helyzet. A konvergenciaprogramból persze kiolvasható, hogy csodák nem várnak ránk pár év távlatában. De örülhetünk annak, hogy tavaly megállt a visszaesés. Igaz, arra meg nem számíthatunk, hogy a gazdaság rövid távon a válság előtti szinten fejlődhet. Momentán kétszázalékos éves dinamika van a levegőben. Ám kétségtelen, hogy elkezdtünk visszakapaszkodni! 

Van is hová. A múlt évben véget ért egy hatéves visszaesési periódus, a jövendölések alapján pedig most évről évre bővüléssel kalkulálhatunk. De ez nem jelenti azt, hogy hamarosan visszaállnánk a négyszázalékos pályára. Európában sem nagyon vannak ilyen gyorsan növekvő gazdaságok, és úgy tűnik, a kormány sem számol ekkora lendülettel. Viszont rögzíteni kell, hogy talán soha nem volt ilyen kedvező a magyar gazdaság számára a külső környezet a finanszírozás szempontjából, ám ez nem fog örökké tartani. Vagyis a pozitív adatsor nem csupán Magyarország érdeme. 

Nyitott, kis piac vagyunk, a külföldtől függünk. Ha például nincsenek az európai uniós fejlesztések, és nem jön a vállalati működőtőke, állampapírjainkat pedig nem vásárolják a Lajtán túli intézményi befektetők, máris mínuszba fordul a mérleg. Eközben azonban lebegjen a szemünk előtt az is, hogy a pénzügyi befektetők még óvatosak, az adatok pedig csak fordulatot jelentenek, nem áttörést.”