Fóti árvák

„Fordítsuk meg tehát a kérdést, szakadjunk el egy pillanatra az egyébként feltűnően kiegyenlített szavazati aránytól, és nézzünk meg egy másik számot. A résztvevőkét: abból a tényből ugyanis, hogy kevesebb mint minden harmadik fóti tartotta szükségesnek vasárnap az urnákhoz járulni és tenni róla, hogy legyen első embere a városának, arról azért feltétlenül képet kapunk, milyen rendkívüli mértékű a közömbösség vagy éppen ellenállás a polgárokban azzal szemben, amivé a magyar közélet lett. Ez már nem állampolgári bizonytalanság vagy félelemből fakadó véleménytitkolás — ilyesmivel nyugtatjuk, ugye, magunkat jó ideje —, hanem a legkeményebb voks.

A fótiak, bár a saját városukról és abban a legkézzelfoghatóbb politikai helyzetről volt szó, mégpedig úgy, hogy akár már egy év múlva bizonyítványt állíthatnak ki a most megválasztandó emberről — mégsem mentek el választani. Ismerve az ország hangulatát, önáltatás lenne ezt a novemberi esőre, a választás tétnélküliségére vagy pusztán a helyi közélet kiábrándító jelenségeire fogni.

Ez súlyos politikai állásfoglalás, és ezen minden politikai erőnek ajánlatos elgondolkodnia – függetlenül attól, ki győzött vasárnap Fóton.”