Energiaálmok

„A közgazdaságtan nem tudomány, de néhány dolgot azért ki lehet számítani, például jelen esetben azt, hogy a szél- és naperőművekkel kapcsolatos jelenlegi álmodozások hosszú távon mennyi energiát termelnek, és mennyi lesz az egész élettartamukra vonatkoztatott költségük, beleértve a szükségképp megépítendő tartalékkapacitásokat is. Rendkívül rossz lenne, ha megint úgy járnánk, mint 1974-ben, amikor az akkori vezetők – többek között e sorok írójának figyelmeztetése ellenére – nem vették számításba, hogy a felvett hiteleket vissza is kell fizetni. Néhány év múlva már nagyon megbánták, de akkor is az volt a helyzet, hogy mentek a tömegpszichózis után: »inflációs időben jó eladósodni, most mindenki hiteleket vesz fel« – lehetett hallani. Ma pedig azt halljuk, hogy milyen nagyszerű dolog naperőműveket építeni, és nincs szó azok gazdaságosságáról, tárolási lehetőségeiről, de arról sem, hogy mi lesz a mai napelemekből tíz-tizenöt év múlva keletkező, nagy tömegű veszélyes hulladékkal.

A Rajk-pertől kezdve sok hisztériát átéltem már, és mondhatnám, hogy eggyel több vagy kevesebb, megy a mosásba, ám ezek a hisztik, mint most a klímahisztéria, a maguk idejében sok kárt okoztak és okozhatnak ma is, ezért nem célszerű arra várni, hogy elmúlik majd magától, egy idő után felváltja majd valami más, hanem ha lehet, tenni kell ellene. Mindenekelőtt rá kell mutatni a gyökereire. A mai zöldmozgalmak az ötvenes – hatvanas évek atomháborús hisztériájából nőttek ki (gondoljunk az 1962-es kubai válságra), és akkor volt is értelme tiltakozni az atomháború réme ellen. Ez a veszély azonban elmúlt, ám a zöldmozgalmak atomellenessége megmaradt, olyannyira, hogy az európai parlamenti zöldfrakció rendre leszavazza még a fúziós reaktorok kutatására vonatkozó költségvetési tételeket is, holott annál a technológiánál nincs veszélyes sugárzás. Németországban pedig, ahol a mozgalom erősödőben van, bezáratják az atomerőműveket. Mivel persze a fosszilis tüzelőanyagot (szén, olaj, gáz) használó erőművek szén-dioxidot bocsátanak ki, marad számukra a szél- és naperőmű (még a vízerőműveket is ellenzik, magyar példa Bős–Nagymaros).

A zöldmozgalmaknak sikerült meggyőzniük a világ legtöbb vezetőjét, hogy az ember tevékenységével képes befolyásolni a Föld hőmérsékletét, és pontosan ki is számították, hogy mekkora szén-dioxid-kibocsátás hány fok hőmérséklet-emelkedést okoz. Ebben – értesülésem szerint – a klímakutatók 97 százaléka egyetért, nyilván a maradék három százaléknak van önálló egzisztenciája, hiszen ilyen egyetértés sokkal jobban mérhető és bizonyítható tudományterületeken sincs. De még ha el is fogadnánk ezt az összefüggést, nem Európa az, amely e folyamatot meg tudja állítani, hiszen ma már a szén-dioxid-kibocsátás alakulását az ázsiai országok határozzák meg. Jó lenne persze az Európai Unió vezetőit egy reálisabb energiapolitika létjogosultságáról meggyőzni, de a realitásokhoz való közeledés eddig még a bevándorláspolitika terén sem sikerült. Annyit azonban megtehetünk, hogy a magunk részéről nem ülünk fel olyan divatáramlatoknak vagy hisztiknek, amelyekkel hosszú távon károkat okozhatunk magunknak. Számoljunk előbb!”