Írta: Demkó Attila
Értelmetlen, tragikus háború Kelet-Európában, energiaválság az öreg kontinens egészén, utat vesztett Oroszország, lassuló Kína, bástyáit építő Amerika és többszörös krízissel küszködő harmadik világ: idén sem lett szebb jövője az emberiségnek.
Demkó Attila évértékelő sorozatának első részét itt olvashatják:
Ez volt az év, amikor Oroszország történelmi hibát követett el
Most az Európával foglalkozó fejezet következik!
***
A vesztes Európa
A háború harmadik nagy vesztese közvetlenül Ukrajna és Oroszország után egyértelműen Európa.
Az EU gazdasága évtizedeken át az olcsó és megbízható orosz energiára épült. Ennek a kornak szinte bizonyos, hogy vége.
Akárhogy végződik is az ukrajnai invázió, a bizalom eltűnt a két fél között, az EU rengeteg pénzt fog költeni az alternatív megoldásokra, ami mindenképpen versenyhátrányt jelent majd más régiókkal szemben. Lehet ebben a zöldfordulat lehetőségét látni, de amíg a technológia nem éri utol az ideológiát, addig álmodozás.
A háború gazdasági ára már most hatalmas, ezermilliárd euró nagyságrendű. Az európai társadalmak megfeszültek már a tél kezdetére. A The Economist szerint az energiaválságnak akár 335 ezer áldozata is lehet Európában, ennyivel többen halhatnak meg betegségekben, mivel nem tudnak úgy fűteni, mint korábban.
Az orosz agresszió megmutatta az EU elképesztő fizikai és filozófiai gyengeségét.
A kontinens országai évtizedeken át nem költöttek a haderőre,
így az messze gyengébb annál, mint amit Európa gazdasági ereje indokolna.
Nem fogta fel sem a média, sem a politika, hogy a háborúk kora nem ért véget. Hiába volt a Krím 2014-ben, a migránsválság 2015-ben, a legtöbb európai élte tovább kényelmes kis életét. Most majd költeni kell a hadseregekre – de épp akkor, amikor az energiaválság leküzdése hatalmas erőforrásokat igényel.
A filozófiai gyengeség talán még rosszabb. A nemzeti érzést retrográd erőként kezelve pusztítja az uralkodó európai ideológia, de nem rakott a helyébe semmit, ami kohéziót adna a társadalmaknak. A klímaharcosok nem fognak a valódi háborús lövészárkokba menni,
akik meg mennének, a „jobboldaliak”, azokat megalázták és háttérbe szorították.
A katonák, rendőrök frusztráltak az unió nyugati részén, mert évtizedeken át ignorálták őket. Fel lehet háborodni azon, hogy a Bundeswehrben időnként előkerülnek az első vagy akár a második világháború katonai legendái, énekei, be lehet tiltani az emlékezést, de nélküle nem lesz kohézió, katonai ethosz. A nemzetiszocialisták elítélése helyes dolog, de a teljes német katonai hagyomány kukába dobása hihetetlenül ártalmas.