Avi Loeb ebben a könyvben azt állítja, hogy igen sok jel mutat arra, hogy az Oumuamua mesterséges eredetű volt. (Nem is tudom, miért használom a múlt időt, hiszen most is száguld valahol, csak már nem látjuk.) Anélkül, hogy lelőném a poénokat, annyi azért elmondható, hogy az alakja (ami szerinte nem szivar, hanem korong), a pályája és a rendhagyó mozgása alapján jutott erre a következtetésre. Ezeket a jelenségeket részletesen kifejti a könyvben, és dilettánsként tényleg nem mondhatunk mást, mint hogy elég megalapozott érvekkel támasztja alá a mondandóját.
Érdemes elolvasni egyébként az Oumuamuáról szóló Wikipédia-oldalt, ahol szikár tényként kezelik a viselkedését, az anyagát és minden egyéb tulajdonságát, természetesen oda futtatva ki mindezt, hogy a tárgy nem mesterséges eredetű volt és a formáját a csillagközi térben eltöltött több millió év tette ilyenné.
Ez a karakteres különbség Avi Loeb álláspontja és a Wikipédia által is prezentált „mainstream” tudományos vélemény között a könyv másik lényeges mondandóját is leírja. Mert ez a könyv az Oumuamua mellett erről is szól. Nevezetesen arról, hogy mit vesz a nyakába valaki azzal, ha a fősodortól eltérő véleményt fogalmaz meg.
És ebben az esetben mindegy, hogy tudományról, kultúráról vagy politikáról van szó.
A Földönkívüli különös aktualitását talán éppen ez adja, és nem a tulajdonképpeni tárgya. Ha körülnézünk a világban és hűvös józansággal megpróbáljuk végiggondolni, hogy mi is történik itt valójában, könnyen felismerhetjük, hogy az éppen aktuális „fősodrok” (van ilyen szó?) mennyire nem tűrnek semmiféle elhajlást és egyéni, autonóm meglátást. Szinte példákat sem kell hozni, naponta láthatjuk, hogy ez bizony így működik. A szép ebben az – mármint Loeb könyvében –, hogy egy pillanatig sem vádaskodik, nem megy le kutyába, nem ostorozza a vele szemben állókat; pusztán csak felhívja a figyelmet arra, hogy egy-egy jelenség vizsgálata abban az esetben is lehet tudományosan megalapozott, ha az éppen nem illeszkedik az aktuálisan elfogadott/elfogadtatott világképbe.
És talán ez ennek a könyvnek a legfőbb érdeme. Avi Loeb szelíden arra emlékezteti az olvasót, hogy
a világ leírása és megértése sokkal izgalmasabb és tágasabb annál, mint ahogyan azt sokan képzelik.