Ön többet fizet be a tb kasszába, mint amennyit kap?

2016. augusztus 30. 15:16

Az utóbbi időben felmerült néhány publicisztikában, hogy szakítani kéne a szolidaritás alapú társadalombiztosítással, vagyis mindenki csak annyit vehessen ki belőle, amennyit befizetett, aki pedig nem adott bele, ne kapjon ellátást. Az abcug.hu összeállítása alapján azonban, amelyet az OEP tanulmánya alapján közöltek, úgy tűnik, a legtöbbünk aligha tudná finanszírozni, ha néhány igazán drága betegség támadná meg.

2016. augusztus 30. 15:16

1369 milliárd forint.

Ennyit költött az OEP tavaly természetbeni kiadásokra, azaz többek között háziorvosi ellátásra, járó– és fekvőbeteg szakellátásra, betegszállításra, fogászatra, vagy gyógyszerek ártámogatására. Azaz lényegében minden olyanra, amit egy átlagos beteg igénybe vesz, ha orvoshoz kell mennie. Az OEP tanulmánya ennek a pénznek a nagy részét lekövette, és megpróbálta személyhez kötni a 2015-ös kiadásokat. A kutatók pedig egészen érdekes adatokra bukkantak…
 
1,1 millió magyar tavaly egyáltalán nem járt orvosnál, sőt, semmilyen ellátást nem vett igénybe, azaz vényköteles gyógyszert sem váltott ki…
 
Az, hogy ki jár el orvoshoz, leginkább a kortól, kisebb részben pedig a nemtől függ. A tanulmány szerint csecsemőkorban és kisgyermekkorban még szinte mindenki megjelenik az ellátásban, ez az arány aztán a kamaszkorban csökken, a legalacsonyabb pedig a munkaképes korosztálynál, ahol az emberek közel egyötöde vagy egyáltalán nem jelenik meg az ellátásban, vagy ha mégis, akkor csak a háziorvost keresi fel, és vényt vált ki. A kimaradók között ráadásul látványosan többen vannak a férfiak. Ez ugyanakkor részben azzal magyarázható, hogy a munkaképes korú nők a gyermekvállaláskor ismét kapcsolatba kerülnek az ellátórendszerrel…
 
De mi lesz azokkal, akik nem jelennek meg a rendszerben? A tanulmány szerint magyarázatként azt lehet felvetni, hogy itt a fizetőképes korosztályról van szó, magyarul ezek az emberek valószínűleg a magánegészségügyi szolgáltatóknál kötnek ki. Idősebb korukra azonban, amikor már jóval több és jóval drágább szolgáltatásokra van szükségük, visszatalálnak az OEP-hez és az állami egészségügyhöz…

 

22 ember egészségére százmilliókat költött az állam

Sokkal beszédesebb azonban a kiadások koncentrációja, magyarul az, hogy az egészségügyre költött milliárdokból kik azok a betegek, akik a leginkább részesülnek. Ebből kiderül, hogy a legtöbb pénz alig párezer ember egészségére megy el…

A legnagyobb felhasználók tizenháromezren vannak a tízmillió biztosítottból. Az ő betegellátásukra egy év alatt több mint ötmillió forintot fizetett ki az OEP, személyenként. Ennek a körnek a felső részére azonban ennél is brutálisabb mértékben költött az állam.

59 személyre több mint ötvenmillió forintot személyenként

21 személyre több mint százmillió forintot személyenként

a legmagasabb kifizetés pedig meghaladta a 280 millió forintot.

Magyarul, tavaly volt olyan beteg, akinek a gyógyulására több százmillió forintot költött a társadalombiztosító, míg közel négymillió emberre szinte egy petákot sem. Erről a magas költésű csoportról annyit lehet tudni, hogy nagyrészt 55 éven felüliek, a férfiak pedig másfélszer annyian vannak közöttük, mint a nők.

A kifizetési aránytalansághoz érdemes hozzátenni, hogy nagyvonalakban azért így működik a biztosítás: ha valakinek nincs semmi baja, hiába fizet, nem kap érte szolgáltatást, vagyis nem történik a részére kifizetés, a pénzt pedig, ami jelen esetben a járulék, a biztosító kockázatviseléséért adja, azaz azért, hogy ha egyszer baja lenne, akkor a befizetéseihez képest akár sokkal drágább kezelésre is jogosult lehessen.

 
Van, aki egyszerre ötven betegségben szenved
 
Nem meglepő, hogy a legtöbb pénzt a fekvőbeteg szakellátás és a gyógyszerek ártámogatása viszi el, együtt több mint a kiadások kétharmadát teszik ki. Jellemző, hogy a sokba kerülő betegek azért kerülnek sokba, mert főleg ezeket a szolgáltatásokat veszik igénybe, míg az olcsó betegek lényegében csak receptet íratnak fel vagy járóbetegek.
 
Az sem mindegy, hogy kinek milyen betegsége van. 2015-ben a leggyakrabban előforduló gond a magas vérnyomás volt, több mint hárommillió embert érintett. Ezt követték az anyagcsere rendellenességek. Ez annyiban szerencsés, hogy ezek nem a legnagyobb költést okozó betegségek. Azok ugyanis a cukor– és szívbetegségek, illetve a veseelégtelenség, de közvetlenül utána már a vérnyomásproblémák következnek. Ha az egy főre jutó kifizetéseket nézzük, akkor a legdrágább betegségeknek a vérképzőszervi betegségek, a sclerosis multiplex, bizonyos vírusfertőzések (például a hepatitis) és a daganatos megbetegedések számítanak.
 
Azok a betegek, akik százmilliókba kerültek a magyar egészségügynek, éppen ilyen nagy költségű betegségekben szenvedtek. Sőt, minél többe került valakinek az ellátása, annál több betegséggel küzdött. Az államnak pénzbe alig kerülő betegeknek jellemzően csak egy nyavalyájuk volt, a sokba kerülőknek viszont átlagosan kilenc, a legfelső egy százaléknak pedig 11. Sőt, olyan is volt, akinél 50 különböző betegséget diagnosztizáltak, többen is, meglepő módon azonban ők csak a negyedik kétmillió ember közé tartoztak, vagyis az ő gyógyulásukra nem költött az állam kifejezetten sokat. Ebből is azt a következtetést lehet levonni, hogy a betegség fajtája számít igazán, ha az egészségügyi kiadásokról van szó, és nem az, hogy ki hány kórral küzd éppen.

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!