Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2016. november 9. 05:40

Érdekes, a kutatást végzők számára is meglepő eredményre jutottak az amerikai Oregon Health & Science University in Portland tudósai egy kisérletsorozat alapján-adta hírül a Medicalonline. A véletlen felfedezés azt mutatta, hogy a kisérleti egerek közül a kontrollcsoport tagjai majdnem ugyanolyan fájdalomérzékenységet mutatnak, mint az okkal fájdalmat érzők, ha a kontrollállatok a másik csoporttal egy helyiségben tartózkodnak.

Az Oregon Health & Science University in Portland kutatói az alkoholmegvonás hatásait tanulmányozták a modellállatokon. Az alkoholmegvonás leggyakoribb, és igen megviselő tünete az intenzív, generalizált, testszerte jelentkező fájdalom, ami az embereknél gyakran oda vezet, hogy visszatérnek az iváshoz. Ryabinin és csapata olyan módszerek kikísérletezésével foglalkozik, amelyek révén e generalizált fájdalom csökkenthető vagy elkerülhető volna, eközben mérték a kísérleti állatok és a kontrollok fájdalomérzékenységét (az állatokat mechanikai, hő és kémiai eredetű fájdalomnak tették ki: kefével dörzsölték a talpukat, a farkukat forró vízbe lógatták, illetve gyulladást okozó anyagot fecskendeztek a mancsukba, és mérték, milyen hamar kapják el az érintett végtagot, illetve milyen gyakran nyalogatják a mancsukat).

Az első körben a kutatók meglepetésére az derült ki, hogy az alkoholmegvonásban lévő kísérleti állatok és a velük szomszédos kalitkában lévő kontrollok fájdalomérzzékenysége alig különbözik egymástól. Ezt követően a kontrollállatok átkerültek egy másik helyiségbe, és itt sokkal alacsonyabb volt a fájdalomérzékenységük, azaz a kutatók arra következtettek, hogy az első körben a kontrollállatokra valamilyen módon átragadt társaik fájdalomérzékenysége. Annak érdekében, hogy kizárják az állatok esetleges szorongásának szerepét a fájdalomérzékenység növekedésében, az egereket standard stressztesztnek is alávetették, és mérték vérük stresszhormonszintjét, azonban kiderült, hogy a stressz nem játszik szerepet a fájdalomérzékenység állatról állatra terjedésében.
 
Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy az egerek képesek érzékelni egymás fájdalmát pusztán azáltal, ha látják a másikat, azonban Ryabininék vizsgálataiban az egerek nem láthatták egymást. A kutatók ezért arra kezdtek gyanakodni, hogy a hatást szagmolekulák közvetítik, ezért a másik helyiségben lévő kontrollállatokat a megvonásban szenvedő állatok alomjába helyezve megismételték a vizsgálatokat. Így derült ki, hogy a fájdalomérzékenység növekedése az alom révén is terjed.
 
Mint a kutatók kifejtik, túl korai még, hogy emberekkel kapcsolatosan is következtetéseket vonjunk le a kísérletek eredményeiből, annyi azonban bizonyos, hogy emberek is osztoznak társaik fájdalmán, így pl. krónikus fájdalomban szenvedő betegek házastársai gyakran szenvednek megnövekedett fájdalomérzékenységtől, továbbá az emberek megváltoztatják a viselkedésüket olyan szag-ingerekre, amiket tudatosan nem érzékelnek. Evolúciós szempontból egyébként hasznosnak tűnik érzékenynek lenni társaink állapotára, ami esetleg közeledő veszélyre is figyelmeztethet.
 
A hiperalgézia ragadósságának felfedezése – amennyiben az eredményt további kísérletek is megerősítik – azt is sürgőssé teszi, hogy átalakítsuk a kísérleti állatok tartásának és vizsgálatának körülményeit, és átértékeljünk korábbi állatkísérletes eredményeket.
A bejegyzés trackback címe: http://egeszseg.mandiner.hu/trackback/26284


Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó