Így néz ki a férfigyűlölő propaganda, amikor teljesen elszabadul

Fotó: SYLVAIN CORDIER / BIOSPHOTO / BIOSPHOTO VIA AFP

***

Amikor szembejött velem a 9gag nevű, egyébként kiváló mémoldalon néhány vicces alkotás arról, hogy egyes nők azt fejtegetik, hogy szívesebben találkoznának egy sűrű erdőben egy medvével, mint egy ismeretlen férfivel – majd gyorskeresésem több angol nyelvű cikket is feldobott erről –

Nem is kellett csalódnom: az olykor feminista kurucinfóként működőt wmn.hu-n meg is jelent az ilyenkor szokásos propagandaírás az aktuális nyugati TikTok-trendről, és hogy mennyire, de mennyire igaza van a nőknek, és a férfiaknak miért kuss a nevük. Azóta persze követte a trend trendjét a Nők Lapja Café, majd rácuppant az RTL Klub, vagyis szépen végigsöpört a kultúrimperializmus kísértete azokban a házakban, ahol nincs túl sok szellem.

Hogy miről is van szó? Arról, hogy a Man vs Bear nevű trend szerint nőket kérdezgetnek arról, hogy kivel találkozna szívesebben egyedül, az éjszaka közepén egy erdőben: egy férfival vagy egy medvével? A progresszív férfidémonizálás nyomán természetesen a megkérdezett nők zöme a medvét választotta, majd beindult a szokásos soviniszta kioktatás arról, hogy miért nincs joguk sértve érezni magukat a férfiaknak emiatt, tekintet nélkül arra, hogy tettek-e valaha bármi rosszat nők ellen az életükben.

Az említett írások igen súlyos minősítéseket tartalmaznak, kiegyensúlyozottságot nyomokban sem: a TikTok-válaszadó nők válasza „aligha meglepő”, „nem véletlen”, hogy a medvét választják, mert

• a legrosszabb, amit egy medve teheti velük, hogy megöli őket
• ha azt mondanák, medve támadta meg őket az erdőben, akkor elhinnék nekik, szemben azzal, ha egy férfi támadta volna meg őket
• ha megölné őket a medve, nem kapnák az arcukba, hogy biztos élvezték a támadást
• „ha megtámadna egy medve, egy ártatlan állat áldozatává válnál, amely nincs tudatában annak, hogy rosszat tesz.”

és így tovább.

A WMN tovább is megy, leírja, hogy milyen ritkák a medvetámadások, különösen a halálos kimenetelűek, ezzel szemben a nők elleni erőszak milyen gyakori – eszerint

majd minden olyan reakciót, amely az eredeti felvetés képtelenségére mutat rá, szintén éles jelzőkkel minősít, hiszen a trend és a női válaszok „csupán rámutatnak a valóságra, amelyben élünk.”

Egyfelől igen, a nők (és egyébként: mindenki) elleni erőszak valóban a rideg valóság, és olyan össztársadalmi probléma, amellyel szemben akkor is kőkemény küzdelemre van szükség, ha az embernek minden szőrszála égnek áll a kollektív bűnösség legsötétebb diktatúrákat idéző vélelmétől. Mert ha valamiféle közös küzdelemről van szó, azt nem lehet azok megbélyegzésével kezdeni, akikre partnerként számítunk, legalábbis a szavak szintjén. Komolyan, olvassa bárki végig a cikket, és nyugodtan helyettesítse be „a férfiak” szót tetszőleges társadalmi csoportokra; némi extra manírral, de megkap egy hamisítatlan kurucinfó-írást.

Harmadrészt távol állna tőlem a feltételezés, hogy a WMN szerzője ne lenne képes statisztikát értelmezni (vagy szöveget írni deepl-fordító nélkül), így valószínűtlen, hogy ne tudná: az, hogy darabszámra kevesebb ember haláláért vagy sérüléseiért felelősek a medvék, mint a férfiak, körülbelül semmit sem mond el arról, hogy melyikükkel hogyan végződik egy átlagos találkozás az erdőben, amiről az eredeti kérdés is szólt –

Persze a medve versus férfi (ami önmagában a klasszikus hamis dilemma nevű csalárd érvelés) esetében nyilván a medve választása pusztán annyit akar kommunikálni, hogy a válaszadó nők szerint egy vadállat is jobb egy férfinél. Mélységesen sajnálom mindazokat, akiknek erőszakos tapasztalata volt férfiakkal, és bízom abban, hogy mi, emberek, együtt képesek vagyunk egy olyan világot teremteni, ahol minél kevesebb hasonló atrocitás éri embertársainkat. Ehhez a mi részünkről pont azt tudjuk hozzátenni, amit a nyugati feminista szövegek hazai kopipészt-gyalogsága „toxikus maszkulinitásnak” bélyegez – előbb megdögleni egy háborúban vagy egy medvetámadásban, hátha a nők és a gyerekek megússzák, netán csak lesegíteni a négyes-hatos villamosról egy nőknek beszólogató részeget, ha szerencsésebb csillagzat alá születik – és pont nem az ilyen cikkek miatt, hanem ezek ellenére.

Mellesleg ez a medve-hasonlat nem csak botrányos és buta, hanem végtelenül naiv is – pontosan látszik, hogy az erdő közelében sem járt az, aki kitalálta, sem az, akiknél rezonált az ötlet. Nem tudom, ki hogy van vele, de rám már morgott medve a Gyilkos-tónál egy túrán, és nem kívánom senkinek az élményt, pláne nem azt, amivel szerencsétlen Timothy Treadwell átélt élete utolsó perceiben.

Még azoknak se, akik állításuk szerint szívesebben találkoztak volna a medvével, mint velem.